A hűség dala
Majd álmaidban visszatérek néha,
mint édes emlék, múlthozó varázs...
Az ajtó nyitva áll, te vársz rám,
s én ég-selyemben suhanok feléd.
Besüt a hold, ezüst csillagéjben
táncra nyújtom újra két kezem,
s míg álmélkodsz az érkezésemen,
a régi, kedves dallal üdvözöllek.
Átölelve tartasz majd az éjben,
lélegzetünk egy ütemre él,
pirkadatkor búcsúcsókot rejtek
arcodon egy bársony ránc mögé.
Megleled majd hajnalébredéskor,
mosolyodban ott rejtőzködöm,
íriszeden hűség tükröződik
-Örök fényre együtt ébredünk!