Vizkereszt
Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést, azt tanítván, hogy e három evangéliumi esemény Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéi. A Születés csodája vagy a kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét keresztény felfogás szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi hang, mely „ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.)
Az isteni gyermeket
Az isteni gyermeket,
Ki ma kijelentetett
A három szent bölcs előtt,
Dícsérjük és áldjuk őt.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
A zsidók őt üldözék,
A bölcsek megtisztelék
Arany, tömjén, mirhával,
S a szív imádásával.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
Szent hitünknek csillaga
Minekünk is jelt ada,
Hogy megjelent királyunk,
Kit epedve úgy vártunk.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
Hit, remény és szeretet,
Mely tőle nyer életet:
Ez a hármas áldozat,
Melyet szívünk neki ad.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
Isten-ember, nagy király!
Előtted ím néped áll,
Kérvén szent malasztodat,
Hogy áldja jóvoltodat.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
Forrás: SZVU (43)