Ádám és Éva December 24.
Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd
(részlet)
Karácsony böjtje (dec. 24), másként Ádám-Éva napja, két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Adám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
A Biblia nem árulja el, hogy a jó és rossz tudásának fája milyen gyümölcsöt termett, csak arról tudósít, hogy a bűnbe esettek fügefalevéllel takarták el fölfedezett szégyenüket. Az ókori zsidó szentírás-magyarázók óriás búzaszárnak, szőlőtőkének, ethrogfának (citrus medica), datolyapálmának hitték. A köztudatban mégis úgy él, hogy „annak a fának” a gyümölcse, amelybe harapva az első emberpár a bűnt is megízlelte, csakis alma lehetett.
Ez az értelmezés jellegzetesen európai, csak hellenisztikus hatás alatt álló keresztény agyában születhetett. Az alma aBiblia földjén nem őshonos növény. A birsalma viszont igen (az idősebb Plinius, a legnagyobb ókori természettudós a birsalmát nevezi „aranyalmának”), és vele egyetemben mindazok, amelyeket a midrások említenek, úgyszintén, és ezek a kultuszban is jelentős szerepet töltöttek be.
Bűnbeesés - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)
Ádám és Éva története
(részlet)
(Teleki-kódex, 1525-1531)
Isten kedig, a felségös jó, akarván az embert az ő országába részessé lennie, Ádámot a földből teremté, és a földi paradicsomba veté, melybe ha nem vétközött volna, a mennyei életre vitetött volna. Kire Úr szunnyadást bocsátta, az ő oldalából egy tetemet kivőn, és az asszonyi állatot, tudnia mint Évát, szerzé belőle, és őtet Ádám urasága alá veté. Mely szövetséggel parancsolá őnekik, hogy ne ennének a jó és gonosz tudománynak fája gyümölcséből, mondván őnekik: Valamely órába ejendötök e fának gyümölcséből, halállal haltok meg! Ördög kedig megfogyatkozván menden erejétűl és jóvoltátúl, irégységgel teljes, bánván az embert az ő elvesztött jószágába részessé lennie, kégyónak képébe változtaták, inté Évát, hogy a megtiltott fának gyümölcsébe ennejék, és ennek utána Ádámnak adnája, mondván: Mire parancsolta tünektök Isten, hogy ne ennétök paradicsomnak menden gyümölcséből?
Herpai Zoltán: Éva teremtése (festmény)
Hubay Miklós: Az Éden pusztulása
Ádám és Éva egy felbomló, romosodó, hirtelen lerobbant Paradicsomból űzetik – menekül – kifelé. Ádám a kapuból visszanézve meglátja a pusztulást: „…bárhová, el, el! Idegen már s kietlen ez a hely.”
Az Éden, úgy látszik, egyik pillanatról a másikra lakhatatlan lett. Vagy csak Ádám mondja annak? Dacból?
Érdekes, Kafka írt a naplójában arról, hogy a Paradicsom éppoly gyorsan pusztuló intézmény volt, mint az első emberpár ártatlansága. S ha a Paradicsomnak sikerült túlélnie mégis Ádámot és Évát, azt épp az ő bűnüknek köszönheti. Az ősbűn feldobta a Paradicsomot… Különös teológia.
„Kiűzettünk a Paradicsomból, s ezért nem pusztult el a Paradicsom. Ez a kiűzetés volt a Paradicsom-kert szerencséje, mert ha minket nem kergettek volna ki onnét, bizony az Édennek kellett volna elpusztulnia.”
Aranykor és ártatlanság?
Kafka azt mondja: vagy-vagy.
Madách azt mondja: sem-sem.
Ez persze nagy különbség köztük. A közös mégis az, hogy mindketten számot vetettek azzal, hogy az Édenkert gyorsan hervad.