Halloween
Az ír eredetû lámpás hagyománya az Egyesült Államokban kelt önálló életre, napjainkra pedig a Halloween legalapvetõbb jelképévé vált.
. A Halloween valószínûleg kelta eredetû hagyomány, az Észak-Amerikába érkezõ írek honosították meg az ünnepet a földrészen.
Írországban a 19. század közepén söpört végig a Nagy Éhínség: a lakosság legalapvetõbb táplálékát, a burgonyát járványszerû betegség támadta meg. Az éhínség és az abból fakadó kivándorlási hullám következtében ötven év alatt a lakosság létszáma a felére csökkent. A kivándorlók elsõdleges célpontja Észak-Amerika volt, jelentõs számuknál fogva pedig nem meglepõ, hogy hagyományaik közül számos beépült a tömegkultúrába (Halloween, Szent Patrik napja).
A legenda egy részeges ír patkolókovácshoz köti Jack O'Lantern kialakulását. A léha életérõl és a másokat megtréfáló jellemérõl híres kovács egyszer az ördögöt is megviccelte, aki megígérte neki, hogy halála után lelke nem kerül a pokolra. Amikor Jack meghalt, hiába próbált bejutni a mennyországba, Szent Péter útját állta. A mennybõl és a pokolból kirekesztett Jack az ördögtõl egy széndarabot kapott ajándékba, hogy a sötétségben megrekedt szelleme láthassa az utat. Jack a széndarabot vajrépába tette és ezzel bolyong számkivetettként. A legendában visszaköszön a Halloween lényege: a holt lelkek ezen az éjszakán visszalátogatnak a földre, a halottak és az élõk közötti határ elmosódik.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.
Az Észak-Amikában elterjedt hagyomány annyit módosított a szokásokon, hogy vajrépa helyett sütõtököt használnak lámpásnak: a tök tetejét levágják, a belsejét kikaparják, oldalára rémisztõ arcot faragnak, belsejébe pedig mécsest vagy lámpát helyeznek. A szörnyet formázó tök, Jack O'Lantern figurája Halloweenkor mindenhol megjelenik, túlnõtt a töklámpás szerepén. Használati tárgyak, jelmezek, dekorációk vagy éppen sütemények készültnek Jack bolyongó szellemének arcával.
