"El kell érnünk Betlehembe
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén –
rí Boldizsár, Menyhért meg én."
Nagy Gáspár egyik verséből (Hótalan a hegyek inge) származik a fenti idézet.
Lassan belépünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendő legszebb ünnepét, a karácsonyt. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek, itt a tél. Mindannyian igyekszünk behúzódni otthonunkba, egyesek a meleg lakásba, mások a kevésbé fűtöttbe, mert nem telik arra, hogy nagyobb meleg legyen otthonukban. Az ablakon át nézzük a kopár tájat, melyet ilyenkorra néha már betakar a hó. Ez a tél még megváltatlan. Még nem jött el a Megváltó, de most elkezdjük a várakozást. Advent első vasárnapján csupán egyetlen gyertya lángja töri meg a sötétséget, de már ez a parányi fény is reményt nyújt nekünk: érdemes várakoznunk és készülődnünk, mert közeledik a Megváltó születésének napja. Adventi koszorúnk első gyertyájának fénye már
magába rejti azt a világosságot, amely a betlehemi jászolban fekvő
Gyermekből fog felragyogni. Kormos arcunkat és bűnös szívünket illik megtisztítani az ünnepre. Az advent kellő időt biztosít ehhez számunkra. Jeges, fagyott járdákon és utakon kopog cipőnk a templom felé a hajnali órákban, mert a hajnali misék különös hangulatát és kegyelmét kár volna kihagyni. Az advent kegyelmi idő, a bűnbánat ideje, a lélek-tisztítás ideje. A lelki éberség, a virrasztás ideje ez mindannyiunk számára. Jézus születése a világtörténelem legfontosabb pillanata. A vele való találkozás és benne Isten Fiának felismerése az életem legfontosabb pillanata lehet. Bár méltatlanok vagyunk rá, Isten mégis
a mi emberi világunkat választotta cselekvésének színterévé. Jézus eljön világunkba és megérkezik az én kis világomba is. Ő a Megváltó, akinek születésére készülünk most, az adventi időben.
A mai nap evangéliuma a várakozás fontosságára hívja fel figyelmünket. Várakozásunk azonban máskor sem, de most, e kegyelmi időszakban főleg nem lehet tétlen, hanem hitünk ébresztését, növekedését szolgálja. Hit nélkül ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk majd szenteste Jézusban, mint akármelyik más gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk, hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy lehetőségét, a messiással való találkozást!
E napokban néha rápillantok az üzletek kirakataiban a műhóval fedett
szarvasokra és télapókra. Mindenütt csillogó ajándékok, fenyőfák, gyertyák. Ez a világ még megváltatlan. Az ünnepből jó üzletet, jó vásárt csináló világ még megváltatlan. A figyelmünket a jászolban fekvő Gyermekről elvonó káprázatos világ még megváltatlan. S e világ el is múlik, el is tűnik, anélkül, hogy észrevenné a Megváltót.
A költő, Nagy Gáspár így fejezi be fentebb idézett versét:
"Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge –
el kell érnünk Betlehembe!"
A ma kezdődő adventnek a célja az, hogy elérjünk Betlehembe. De ehhez el kell indulnunk, hogy amikor majd éjfél száll a nagytoronyra, s harangzúgás tölti be az estét, a felragyogó jászolban megláthassuk Isten Fiát, aki megváltotta a világot.
© Horváth István Sándor
Forrás:
Evangelium minden nap
https://evangelium.katolikus.
Evangelium@lista.hcbc.hu
https://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
|
|